A Kerka a szomszédos Szlovéniában több forrásból ered. A kis erek a határ közelében egyesülnek, s a patakká nőtt Kerka a Vas megyei Bajánsenye térségében érkezik Magyarországra. A vasi szakasz után Magyarföldnél lép be Zala megye területére, majd a több mint 40 km megtétele után ér Kerkaszentkirályhoz. Itt még magába fogadja a Lendva vizét az országhatárnál, nem messze onnét, ahol a Mura hazai területre érkezik. Néhány száz méter után aztán Muraszemenye község Csernec falurészének határában a Murába torkollik. A Kerka egykor sekély, sok helyütt számos mellékágra szakadt folyócska volt, mely évente többször az áradások során kanyargós medréből kilépve elöntötte a réteket, legelőket. Ezek az áradások termékenyen hatottak a gyepekre, egyúttal kedveztek a halászatnak, pákászatnak. A nagy víztömeg gondot okozott a környék lakóinak, ezért már 1789 óta próbálták szabályozni a Kerkát. Végül a XX. század első harmadában sikerült "megszelídíteni" a folyót. A folyó mentén egykor számos vízimalom működött, melyek a szabályozás miatt szűntek meg. Utolsó hírmondójuk Szécsiszigeten látható.

Az egykori mellékágak lefűződtek, feltöltődtek, s ma csak a nagyobb árvizek alkalmával jutnak vízutánpótláshoz. A réteken lévők holtággá váltak, majd a feltöltődési folyamat során magas sásosokká, bokorfüzesekké, égeresekké alakultak. A Kerka mentén az egykori ártéri keményfa ligeterdők, láperdők kivágásával nyert az ember legelőterületet állatai számára. Ezek a gyepek a terület legértékesebb élőhelyei. A réti ecsetpázsitosok, a fehér tippanos és a réti csenkeszes nedves kaszálórétek magas fűhozamú, értékes takarmányt adó rétek. A rétek igazi szépségét május-június táján tapasztalhatjuk meg, ekkor többek között a kígyógyökerű keserűfű ezernyi rózsaszín virágját csodálhatjuk meg. A Kerka mellett kisebb területen előfordulnak mészkerülő kékperjés láprétek is, melyek ugyancsak fontos élőhelyek. A többnyire egy méternél is magasabbra növő erős fű nagyapáink általi hasznosításáról a pipaszurkáló fű elnevezés tanúskodik.

Az állatok szempontjából a legértékesebb élőhelyek közé tartozik maga a Kerka. A vízfolyás 36 halfajnak ad otthont, de él itt számos szitakötőfaj, hód, vidra és mocsári teknős is. Zala megye más területeihez hasonlóan a Kerka-mentén is viszonylag magas az erdők aránya. Ezek az erdők egyelőre még természetközeli állapotban vannak, bőven találni bennük öreg, odvas fákat, melyek a denevérek és harkályfajok élőhelyei. A rétisas és a fekete gólya is az ilyen erdők legeldugottabb részein fészkelnek. Ezen kívül a keresztes viperának is él itt egy elszigetelt populációja.

Kerka-menti települések:

Muraszemenye, Kerkaszentkirály, Tornyiszentmiklós, Dobri, Lovászi, Tormafölde, Szécsisziget, Kerkateskánd, Kerkabarabás, Lenti, Kerkabarabás, Zalabaksa, Csesztreg, Kerkaújfalu, Alsószenterzsébet, Felsőszenterszébet, Kerkakutas, Kerkafalva, Ramocsa, Magyarföld, Kerkáskápolna, Bajánsenye, Kapornak (Krplivnik), Őrihodos (Hodoš), Sal (Šalovci), Marokrét (Markovci), Kerkafő (Čepinci)