Zebegény
A Dunakanyarban fekvő Zebegény sokkal többet tartogat a látogató számára, mint azt ismertsége alapján feltételeznénk. A nyugodt hangulatú, egyedülálló látnivalókkal rendelkező községet talán épp az teszi különlegessé, hogy itt nem botlunk állandóan turistákba.
A település múltjához olyan személyek kötődnek, mint Szőnyi István festőművész, aki hitvesével Zebegényben lakott, alkotásait pedig a nevét viselő Emlékházban meg is tekinthetik az érdeklődők. A kiállítás közvetlen közelében kapott helyet a Hajózástörténeti Múzeum, amit Farkas Vince hajóskapitány a gyűjteményéből és a saját maga készítette tárgyakból hozott létre.
Zebegény központjában áll a Kós Károly és Jánszky Béla tervezte Havas Boldogasszony-templom, amely az 1900-as évek elejétől a város egyik legszebb dísze. A tervező Kós Károlyra jó szívvel emlékeznek a község lakói, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy róla nevezték el a 2015-ben a Kopasz-hegyen épült kilátót. A kissé templomra hasonlító vörösfenyő kilátótól és a közelében álló Országzászló emlékműtől is szemkápráztató kilátás nyílik Zebegényre és a Dunakanyarra.
Erre a különleges, színes látnivalókkal bíró településre gondolva néhányaknak talán eszébe jut egy, a községhez illő, színpompás rendezvény, a Sárkányfesztivál, amit 2016-ban már 6. alkalommal rendeznek meg Zebegényben. A rendszerint szeptember elején tartott fesztiválon sárkánykészítő műhely is helyet kapott, így a helyszínen is elkészíthetjük színes papírsárkányunkat. De nézőként is megkapó élmény a szél szárnyán bukfencező, kergetőző sárkányok látványa.
Túraajánlatok
Kerékpártúrák
Látnivalók
Havas Boldogasszony-templom A templomot az állatkertéri pavilonokért is felelős Kós Károly és Jánszky Béla tervei alapján építették 1908-1910 között, az erdélyi építészet által ihletett szecessziós stílusban. A gödöllői művésztelepnek köszönhető, varázslatos belső díszítése harmonikus egységet képez az épület külsejével.
Sziklaszentély A település első templomából mára csak sziklába vájt szentélye maradt fenn. Itt éltek a helyi remeték, akik közül az utolsó feltehetőleg a kálváriát gondozta, és akinek jelképes sírja a szentély mellett látható. A barlangszerű szentélyt ma egy román stílusú, timpanonos előépítmény egészíti ki.
Napraforgó-házak A Napraforgó utca házai egykor sok rászoruló gyereknek jelentettek biztonságot. A házak tulajdonosa Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska volt, aki itt alapította a Virágegyletet. Itt minden gyerek egy virágról vagy növényről kapott nevet, és a grófnő támogatásával közösen tanultak, sportoltak.
Hétlyukú híd A hétlyukú hidat 1846 és 1850 között építették klasszicista stílusban, majd az 1890-es években szélesítették. A nyílásokat terméskőből és téglából épített dongaboltozatok fedik.
Szőnyi István Emlékmúzeum A Dunakanyar festőjének nevezett Szőnyi István Zebegényben töltött évei során alkotta legfontosabb munkáit. Ihletői a dunai táj és a hagyományos paraszti élet voltak. Háza és műhelye ma múzeumként szolgál, ahol megismerhetjük munkásságát. Az épület kertjében ma is festészeti szabadiskola működik.
Dőry-kastély A kastélyt a jobaházi Dőry család építtette eklektikus stílusban 1917-ben. A szocializmus alatt államosították, és szakszervezeti üdülőként használták. 2006 óta magánkézben van, és teljes felújításon esett át.
Országzászló és trianoni emlékmű A monumentális I. világháborús emlékmű megépítésével Maróti Géza építészt bízták meg helyi lakosok az 1930-as években. A kálvária mellé épült emlékművet az 1960-as években kilátóvá alakították, ami azonban mára balesetveszélyessé vált. 2015-ben fejezték be az emlékművet az eredeti tervek szerint.
Kós Károly-kilátó 2015-ben építették fel a részben őrtoronyra, részben templomra emlékeztető Kós Károly-kilátót. A zebegényi Kopasz-hegyen álló vörösfenyő építmény alja székelykapuhoz hasonló formájú.
Hajózástörténeti Múzeum A kiállítás Farkas Vince hajóskapitány gyűjtését mutatja be egykori házában. A világ különböző pontjairól származó hajózási és navigációs eszközök, illetve a Farkas által faragott mintegy 50 hajómodell megtekintésével megismerhetjük a hajózás történetét egészen a kezdetektől.
Kálvária és a Kálvária-kápolna A zebegényi kálvária 9 stációból áll, és a meredek keresztút végére érve egy 1853-ban épített kápolnát láthatunk. A kálvária közelében hősi emlékhelyet és kilátótornyot is találunk.
Nepomuki Szent János-kápolna Az apró, nehezen észrevehető kis kápolna a XIX. századból származik. A kápolnában fából faragott, festett Nepomuki Szent János-szobrot láthatunk több gipsz szobrocska társaságában. Az épület mellől indul az egyik út a Kálvária-domb felé.
Egyéb látnivalók: Maróti-villa, Erzsébet forrás, mezítlábas park.
Története
A települést elsőként 1295-ben említik a dokumentumok, Zebeguen-ként. Egyes adatok arra utalnak, hogy a zebegényi Malom-patak völgyében már a XIII. század közepén bencés zárda állt. Írásos dokumentumok igazolják, hogy az Árpád-korban pécs-baranya egyházmegyében állt egy Szöbegény elnevezésű bencés kolostor, ahonnan valószínűleg Zebegénybe települtek a bencések. Egy 1295-ben okirat az itteni bencés kolostort „Monasterium de Zebeguennak” zebegényi monostornak nevezi. A XV. század végén azonban a bencés monostor már elhagyott volt.
A középkorban fejlődésnek indult település lakossága a török idők alatt majdnem teljesen elpusztult. A XVIII. század elején a megfogyatkozott lakosságszámot németek, magyarok és svábok betelepítésével növelték meg. 1735 környékén katolikus németek jelentek meg a területen, és ők nevezték el Sebeginnek a települést. Népi etimológia szerint a sváb telepesek így kiáltottak, a Dunakanyar láttán: „See beginnt” (tenger kezdődik). A XIX. század elején keletkezett feljegyzések a községet német–magyar-szlovák településként említik.
1813-ban épült a település első temploma, amely a Kálvária-domb sziklájába vájt szentélyből és az elé épített helyiségből állt. Ennek szomszédságában volt az 1830-as években a község római katolikus iskolája. A sziklatemplomot az új templom megépítésekor, a XX. század első felében bontották el.
1846-ban kezdték el építeni a Budapest-Pozsony vasútvonalat, amelynek első, Vác és Párkánynánát összekötő szakaszát 1851-ben adták át. A vasútvonal építése miatt vált szükségessé a hétlyukú zebegényi vasúti völgyhíd felépítése, amit 1890-ben szélesítettek, hogy két pár vágány is elférjen rajta. A Monarchia stílusában épült vasútállomás épületének közelében volt Zebegény temetője, amit a vasútépítés miatt helyeztek át jelenlegi helyére, a Kálvária-domb oldala alá. A XIX. század közepén épült a Kálvária kápolna és valószínűleg ekkor helyezték el a ma is látható kilenc stációs házikót is a kápolnához vezető út mentén. Szintén az 1800-as években épült a Nepomuki Szent János-kápolna, ami a Kálvária-dombra felvezeti északnyugati út lábánál áll.
1899-ben majdnem megsemmisült a település. Ebben az évben volt egy óriási felhőszakadás, a nagy mennyiségű víz pedig a korábban a szekérátjáró forgalom miatt feltöltött Bükkös árokban felhalmozódott. A felgyülemlő víz átszakította a feltöltést, a víz pedig házakat elsodorva rázúdult a községre. Szerencsére Zebegény nem pusztult el teljesen, a tönkrement épületeket gyorsan helyreállították.
A XX. század elején épült fel Kós Károly és Jánszky Béla tervei alapján a község római katolikus temploma. Az 1900-as évek elején egyre több turistát vonzott ez a páratlan szépségű település, és egyre több nyaralót, villát építettek ide. Szőnyi István festőművész 1924-ben feleségül vett egy zebegényi lányt, akivel hamarosan a községbe is költöztek. Az 1930-as évek elején kérték fel Maróti Géza – zebegényi nyaralótulajdonos és önmagát őslakosnak nevező – építészt a Kopasz-hegyen álló országzászló és I. világháborús emlékmű megtervezésére.
A II. világháború Zebegényt sem kímélte: 1944. december 8-án három monitor horgonyzott le a Duna zebegényi szakaszán, majd 11 napon át szüntelenül tüzeltek a Törökmező irányába, feltehetően a szovjet csapatokra. A hajók ezt követően távoztak a hajók, ám még ugyanezen a napon Törökmező felől a Malom-patak két oldalán 300 szovjet katona nyomult be a községbe. A harcokban 7 szovjet és 2 magyar katona esett el, akiket a temetőben helyeztek örök nyugalomra. Mint német ajkú településről 112 férfit és nőt írtak össze, és hurcoltak el kényszermunkára Ukrajnába. A temetőben elhelyezett emléktábla tanúskodik a II. világháború áldozatairól.
1968 óta nyaranta rendeznek képzőművészeti szabadiskolát. A munkavállalók nagy része Budapestre, Vácra, Szobra jár dolgozni.