Szőnyi Istvánt (1894-1960) a Dunakanyar festőjének nevezik, mivel művészete csúcsát zebegényi tartózkodása alatt érte el: megihlette a varázslatos dunai táj és az itt élő emberek paraszti világa. 1924-től egészen élete végéig élt és alkotott a faluban lévő házában, amely 1967-től munkásságát bemutató emlékmúzeumként szolgál.

A múzeum termeit végigjárva a művész különböző alkotói korszakaiba nyerhetünk betekintést, méghozzá abban a környezetben, amelyben az alkotások megszülettek. Az időszaki kiállítások bemutatják kevésbé ismert, ám annál terjedelmesebb grafikai munkásságát is, illetve kortársainak és tanítványainak műveiből nyújtanak egy-egy válogatást.

Ám a múzeum nem csupán a múltidézés kellemes helyszíne: a hatalmas kertben kapott helyet a Szőnyiről elnevezett festészeti szabadiskola, amely francia mintára, illetve hasonlóan a Nagybányai művésztelephez, az új művészgenerációk kibontakozásában segédkezik, akik az itt töltött napok, hetek alatt magukba szívhatják Zebegény minden inspirációját.